Irodalomtörténeti Közlemények2024. CXXVIII. évfolyam 1. szám
„
„Amikor Isten szólt Mózeshez a csipkebokorban,
(Mondja a Szentírás), zenge ilyen szavakat:
»Vesd le a lábadról, inté őt, vesd le a csizmát,
Mert ahol épp most állsz: isteni szent az a hely!
Ám te ne a csizmát vesd el, magyarom, de a schismát,
Így az a tér, ahol állsz, üdvnek a földje leszen!«”
„Egy német vargának igen bosszús és truccos felesége volt; mert ha csak az ura félvállra tekintett is, úgy felfújta magát, mint mikor a rácok a kecskebőrt pálinkával megtöltik, és gyakorta egész héten sem szólott egy szót is. Egyszer a többi közül, hogy a felesége szótalanná lett, gondolkodik, hogy mit csináljon. Végre gyertyát gyújt fényes nappal, és világgal keresgél mind ágy alatt, pad alatt, és a háznak minden szegelyukát kikeresi, mintha valamit elvesztett volna. A truccos asszony pedig a kályha mellett ült, öszvehúzta-vonta magát, mint a falu végén a guta. Végre oda is ment a világgal, és a szoknyája alatt is keresgél. Erre már az asszony nem állhatta, hanem kérdezte: Immár mi ördögöt keres kend? Édes felségem – felele a varga – a nyelvedet keresem, mert azt gondoltam, hogy elvesztetted, de hála Istennek, hogy ismét megtaláltam.”
„Nincsen emberi szó, mely azt kifejezze:
Csak rokon szív lehet, a mely átérezze.
Égő vágy, a mely küzd a lehetetlenért.
Szerelem, mely gátul találja az erényt.
Álmok, a mik ébren kinoznak, győtörnek.
Fájdalom, mit kábán nevezünk gyönyörnek.
Mitől idvezűlök, attol elkárhozom:
Isten ellen vétek, mikor imádkozom.
Ha aczél láncz volna, letépném magamrol,
De rózsaláncz ellen szűm hasztalan harczol.”
„…régi a Zrínyi Miklós által felhozott adoma, a székelyről, kit az ördög visz a hátán, kérdi tőle a szemközt találkozó társa: »Komé, hová? – Visz az ördög a pokolba. – A bizony rosz. – De még roszabb lenne, ha ő ülne a nyakamba, s én vinném őt a pokolba!« Ez célzatul volt felhozva arra, hogy az akkor vitázó két nemzet melyikéhez szegödjék a magyar?”
”
ItK
H-1118 Budapest, Ménesi út 11–13. ● Tel.: +36 1 279-2760
itk@abtk.hu ● Impresszum
Minden jog fenntartva © Irodalomtörténeti Közlemények 1997–2023