Pápai Páriz Ferenc, Bod Péter, Dictionarium Latino–Hungaricum et Hungarico–Latino–Germanicum, Szeben, 1767; hasonmás kiadása: kiad. Hargittay Emil, Kecskeméti Gábor, Thimár Attila, Bp., Universitas Könyvkiadó, 1995.

Röviden a kötetről

A polihisztor nagyenyedi professzor, Pápai Páriz Ferenc tizenöt évi szívós munkával, 1690–1705 között készítette el latin–magyar, magyar–latin szótárát, amely először 1708-ban jelent meg, majd pedig több újabb kiadásban is (1762, 1767, 1782, 1801).

E későbbi kiadások közül az 1767. évi a legjelentősebb, amely a tudós magyarigeni prédikátor, az emlékíró Bethlen Kata udvari lelkésze, Bod Péter kiegészítéseivel látott napvilágot. Bod a szótárat német megfelelőkkel bővítette, függeléket csatolt hozzá a sajátos magyarországi latin nyelvhasználat szóanyagáról. A szótár e legteljesebb változata a latin szövegekben szokásos rövidítések terjedelmes jegyzékét és az átszámításokat segítő mértéktáblázatokat is tartalmazza. A mai napig is egyike legalaposabb és legbőségesebb latin szótárainknak, az egyetemi latintanításban és a nagyközönség értő latin nyelvhasználatában mindmáig pótolhatatlan segédkönyv. Emellett alapvető fontosságú a művelődéstörténet számára is: mivel mind a művelt köz- és irodalmi nyelv, mind a tudományos szakterminológiák szókincsét összegyűjtötte és normaként rögzítette, bármely régi magyar irodalmi mű, műfaj, tudományterület tanulmányozásához és a nyelvtörténeti kutatásokhoz használata elengedhetetlen. Az 1100 oldalas kötet az antikváriumok keresett és féltett kincse.

Az Universitas Kiadó a szótár 1767. évi változatának hasonmás kiadását jelentette meg 1995-ben, hogy a szakemberek és az érdeklődő olvasók művelődéstörténetünk egyik legfontosabb forrásához és segédeszközéhez hozzáférhessenek.